2017. április 27., csütörtök

Új blog


Sziasztok^^ régen írtam ezért gondoltam megosztom kedves olvasóimmal (már ha van xD) ezt az új blogot^^ (vagy mit xD) 
Nos Wattpadon újra kezdtem írói pályafutásom :D akit esetleg érdekel az nézzen be^^
Nos ennyi lenne a közlemény :3

2015. május 25., hétfő

4. fejezet: Találkozások III

Gyorsan megfordultam és lefutottam a lépcsőn.
- Mit keres itt egy misztikus lény? Mégis mi a franc ez a hely??!!- kérdeztem magamtól. Már kifutottam volna az ajtón,mikor belefutottam valakibe.
- Hoppá!- ugrott félre.
- Sajnálom!- hajoltam meg gyorsan.
- Mégis hova futsz, Cicus?- kérdezte a hang. Felnéztem rá, és egy hosszú, vörös hajú ezüst szemű srácot pillantottam meg.- Mondd csak, nem láttad véletlen a barátomat?- karolt át a srác.- Szemei olyan kékek, mint az északi tenger, és hosszú arany haja van.
- Nem...-válaszoltam.
- Tényleg? Pedig biztos,hogy ő is idejött!- sétált el mellőlem.
- Úgy érted...
- Bocsi,de sietek...Később még látlak, Cicus!- intett, majd elfutott.
- Miért nem tud senki sem végig hallgatni??!!- kiáltottam el magamat.
Elindultam a folyosón és elkanyarodtam az első kijáratnál. A kerthez érkeztem, de nem nagyon kötött le gyönyörűsége.  Hirtelen dudorászásra lettem figyelmes. A hang irányába fordultam. Egy kis pagodánál egy arany hajú, kék szemű srácot pillantottam meg, aki egy asztalnak támaszkodva figyelte a madarakat. ~Szóval őt kereste az a srác...~
- Helló- szólított meg, mire összerezzentem.
- Szia!- indultam el felé.- A barátod keresett téged!
- Oh, remek...különváltunk és nem tudtam mit tegyek.
- Izé...Te tudod hol vagyunk?- kérdeztem.
- Te is máshonnan jöttél?- kérdezett vissza.
- Nem idevalósi vagy? ~ Végre...valaki akivel tudok beszélni...~
- Épp egy barátommal beszélgettem, amikor hirtelen elvesztettem az eszméletemet. És ezen a helyen...- nem fejezte be a mondatát, ugyanis megcsúszott és elesett.
- Jól vagy?- szaladtam oda hozzá.
- Aú! Jól vagyok!- mosolygott fel rám.- Elég gyakran megbotlok. Mindenesetre nem tudom mi történt és hol vagyunk. Amikor megvizsgáltam a környezetemet, idejöttek hozzám ezek a madarak.
- Amikor magamhoz tértem, egy madárházban voltam. Nem tudom hol vagyok.
- Ne aggódj! Gyere velem.- nyúlt felém, mikor hirtelen megbotlott és lerántott a földre. Eléggé félreérthető helyzetbe kerültünk.
- Sajnálom- nézett rám.
- Nem...jól vagyok- vörösödtem el.
- Baldr vagyok- állt fel, majd felsegített engem is.- Megtudhatom a te nevedet is?
- Hayakawa Zakuro vagyok- mondtam, majd zavartan a kezünkre néztem, ugyanis nem engedte el.- I-izé..
- Milyen apró, puha kezed van!- mosolygott rám. Hirtelen valaki rácsapott a kezünkre.
- Aú!- szisszentem fel, majd amilyen gyorsan tudtam, elhúztam a kezemet. Egy hatalmas vörös folt éktelenkedett a kézfejemen. Felnéztem és megpillantottam a vörös hajú srácot, aki idegesen nézett rám.
- Mit csinálsz?!- kérdezte ingerülten.
- Én nem csináltam semmit sem!- mondtam dühösen. A vörös hozzáhajolt Baldr-hez és mondott neki valamit. ~Ez meg mire volt jó? Semmit sem csináltam...Nagyon sajog a kezem~ dohogtam magamba, majd megdörzsöltem a kezemet.
- Gyere, Baldr!- fogta meg vállát a vörös hajú srác.
- De ő...
- Tudom....Ezt neked adom!- felém dobott egy cukrot, majd elkaptam. ~Ez meg...mi?~  hirtelen durrant egyet és rózsaszín füst vett körül. Hangos köhögéssel hesegettem el a füstöt.
- Ezek meg hova tűntek?- körbe néztem,de sehol senki nem volt.
- Hayakawa Zakuro- hallottam meg megint azt a hangot.
- Ez a hang...- hirtelen egy hatalmas faajtó előtt álltam.
- Lépj be, Hayakawa Zakuro!- megfogtam az ajtót és betoltam. Egy nagy teremben találtam magam.
- Köszönöm, hogy eljöttél, Hayakawa Zakuro- hallottam meg egy hanbgot.

3.fejezet: Találkozások II



Az ablaknál egy srácot pillantottam meg.A nyúl a kezében volt és simogatta.  Elindultam,hogy megkérdezzem tőle,hol vagyok, mikor is egy kicsit megcsúsztam. A srác fel nézett rám borostyán szemeivel. Csak most tudtam jobban megnézni. Sárga szemei, vállig érő, világoslila haja volt. A hangra felnézett egyenes a szemembe, közben folyamatosan simogatta a nyuszit. Lassan elindultam felé.
- Öhm..Elnézést...Mi ez a hely? Hol vagyok?- tettem fel a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztatott.
- Ki tudja?- jött az egyszerű válasz.~ Ezek szerint ő sem tudja?~ lepődtem meg.
- Amikor megérkeztem, egy madárházban feküdtem- tettem felé két lépést.
- Tényleg?
- Hát...
~Nem értem ezt a srácot~ gondolkodtam magamban.
- Bátyó, nem találom Usamaro-t....- hallottam meg egy másik srác hangját mögülem. Lassan hátrafordultam.- Oh, visszajött?- a srác miután belépett a terembe észrevett. Sötétkék haja volt, amit hátrafogott egy fekete hajráffal. Arany szemeivel fürkészve mért végig.- Ki vagy te?- határozott léptekkel indult el felém, mire én hátrálni kezdtem, majd beleütköztem egy padba.
- Hát...izé....Én...-kezdtem bele.
- Idevalósi vagy?- vágott bele magyarázatomba.
- Huh? Én...- egyik kezét lecsapta mellém az asztalra.
- Mondd meg! Mi ez a hely?!- nézett rám idegesen. ~ Mi van ezzel a sráccal?~
- Ő sem tudja!- szólalt meg a nyuszis srác.
- Oh, tényleg?- nézett bátyjára a kék hajú srác.- Istenem, haszontalan vagy!- vakarta meg a tarkóját.
- Nagyon durva voltál...- szólaltam meg dühösen. ~Bunkó!~ fortyogtam magamban.
- Huh?!- nézett rám gyilkos tekintettel.
- Igen jól hallottad!- néztem rá kihívóan.- Ha azt hiszed, hogy megijedek tőled nagyon tévedsz!- böktem meg mutatóujjammal a mellkasát.
- Heeh??!!- hajolt bele az arcomba.- Mindegy is...nem pazarlom rád az időmet...Bátyó, nézzük meg mi van arra- kezdte el húzni Mr. Bunkó a testvérét, majd hátra fordult.- Ne kövess!
- Eszem ágába sincs!- vágtam vissza. 
Mikor eltűntek én is elindultam körbe nézni. Néhány ajtóval arrébb megláttam egy díszesebbet. Odasétáltam,és lenyomtam a kilincset. Egy csigalépcső állt előttem, amin elindultam felfele. 
- Basszus, mi baja van velem?- kezdtem el hangosan gondolkodni.- Anyáék már biztosan aggódnak értem.- szomorodtam el hirtelen. Mély levegőt vettem.- Haza kell jutnom valahogyan!- megtorpantam, ugyanis egy ajtót pillantottam meg, ahonnan fény szűrődött be. Gyorsan felfutottam és kilöktem az ajtót. Elképedve néztem körül. Voltak szárazföld darabok,amelyek a.....levegőben lebegtek.- Mégis....hol vagyok?- suttogtam dermedten magam elé.- Annyira fura....Mégis gyönyörű! De ez nem normális- ráztam meg a fejemet, mikor is egy repülő lovat pillantottam meg.
- Egy repülő....ló?- elhátráltam egészen az ajtóig, mire elém ugrott. Gyönyörű volt és hatalmas vagy négy fejjel magasabb,mint én...~Ha jól tudom ezeket a misztikus lovakat hívják pegazusoknak.....De várjunk csak! ezek kitaláltak! Biztos csak beképzelem ezt az állatot!~ elkezdtem dörzsölni a szememet,de csak nem tűnt el. Gyorsan megfordultam és lefutottam a lépcsőn.

2014. június 9., hétfő

2.fejezet:A találkozások

Ez egy madárház...~De hogy kerültem ide?És mi ez a hely?~ezek a kérdések kavarogtak bennem.Lassan felálltam és körbe néztem.Egy gyönyörű,hatalmas,kupolás házban álltam.Különböző egzotikus növényekkel és madarakkal.Csak ámuldoztam.Ekkor egy gyönyörű hangú madarat hallottam meg.Körbe néztem honnan jön.Ekkor megpillantottam egy madarat.Olyan volt mint egy páva,de mégsem.Hosszú farktollai voltak és hatalmas szárnya.A tollai hófehéren,mint a frissen esett hó úgy fénylettek.Fején hosszabb tollak alakították a bóbitát.Fekete szemét felém fordította,majd kíváncsian nézett engem.Lassan felé indultam.Ekkor odaszállt még egy ugyanolyan madár,csak sokkal nagyobb volt.~Aha...Szóval a kisebb a tojó,a nagyobb a kakas~mosolyogtam,majd megálltam.Ekkor mindkét madár felröppent és elment egy közeli fához.Mikor visszafordultam megpillantottam egy hatalmas mahagóni ajtót.Az ajtóban különböző minták díszelegtek.A kilincse aranyozott volt.Óvatosan felé nyúltam,megragadtam és kinyitottam.Egy hosszú folyosó tárult elém.A padlón hosszú szőnyeg húzódott,rajta kék spirálokkal.A falak homokszínűek voltak,rajta néhány lámpával és képekkel.Jobb oldalon aranyozott oszlopokat pillantottam meg,közöttük helyek voltak,ami egyenesen a kertbe vezetett.Elindultam a folyosón.
-Elnézést!Van itt valaki?-kiabáltam,semmi válasz.Ekkor az egyik oszlop mellett megpillantottam egy  srácot,akinek zöldes,rövid,göndör haja volt.Az arca bal oldalán a haja a szemébe lógott.Jobb szeme vörösesbarna színű volt,amivel engem figyelt.
-Izé....Elnézést!Megkérdezhetem,hol vagyunk?-itt elindultam lassan felé.Hirtelen kinyújtotta a kezét,mire én megálltam.
-Ne mozdulj!Ne gyere a közelembe!A te érdekedben!-itt ellökte magát az oszloptól és elment mellettem egyenesen az egyik ajtónál bement.~Ez eddig nem volt itt!~gondolkodtam.
-Vá-Várj egy picit!-itt csapódott az ajtó.Sóhajtottam egyet,majd elindultam én is körbe nézni.Ekkor egy fehér nyúl szaladt el a lábam alatt,majd megállt előttem.~Egy nyúl?~értetlenkedve néztem a kisállatra.A bundája fehér színű volt,nyakába egy fehér-piros madzag volt,sárga szemeivel engem figyelt.~Talán valakié...~ekkor elugrott a nyuszi a folyosó vége felé.
-Hé....Várj!-kiabáltam utána,majd futni kezdtem.Beugrott az ajtón,majd fel a lépcsőn.Én követtem őt a második emeletre.Az emeleten a második ajtónál beugrott a szobába.Mikor odaértem,ahol a nyúl beugrott benyitottam.
-Hahó....Van itt valaki?-kérdeztem halkan.Mikor beléptem az ajtón észrevettem,hogy ez egy osztályterem.Az ablaknál egy srácot pillantottam meg.A nyúl a kezében volt és simogatta.

2014. június 8., vasárnap

1.fejezet: A váratlan meglepetés

Sziasztok!A nevem Hayakawa Zakuro.16 éves kamasz lány vagyok.Van 3 bátyám: Hayakawa Akishi; Hayakawa Daichi és Hayakawa Gen. Fudzsikavagucsiko városában élek a családommal...Na de ennyit rólam.

Álmodom...Egy gyönyörű tisztáson járok,ahol ezernyi virág bontja ki szirmait.Vannak pirosak,lilák,kékek,rózsaszínek...órákig tudnám sorolni.A tisztás mellett egy hatalmas erdő terebélyesedett.A fák lombjai smaragdzölden fénylettek.Madarak ezre dalolt a gyönyörű napsütésben...bárcsak itt maradhatnék.Ebbe a gyönyörű világban.hol nem kell aggódni semmiért.
-Zakuro!Ébresztő!-hallottam egy lágy hangot.Az álmomból anyám keltett fel.Lassan résnyire nyitottam a szememet. Édesanyám felettem állt és mosolygott.Gyorsan magamra húztam a takarót.
-Jajj,anya!Hadd kapjak még 5 percet!-nyávogtam.
-De kicsim!Elfogsz késni a suliból!Ma van az évzáró!-mondta aggódva.
-Jesszus!Tényleg!-ekkor kiugrottam az ágyból és elkezdtem öltözni.Észre se vettem,mikor ment ki anyám.Mikor felöltöztem berohantam a fürdőbe,hogy gyorsan megmossam a fogamat és megfésülködjek.Sokan azt mondják rám,hogy milyen szép vagyok.Én ezt nem értem.Hosszú,derékig érő,ezüst hajam van,a szemem pedig barna színű.Én inkább magamat furának tartom.De mondjuk az egész családom érdekes.Ezekkel a gondolatokkal indultam le a konyhába.Szokás szerint apa,anya és a bátyáim ott ültek az asztalnál és beszélgettek.Mikor hallották,hogy jövök,felnéztek rám.
-Jó reggelt,Zakuro!-köszöntek egyszerre.
-Jó reggelt!-mosolyogtam feléjük,majd leültem.Mikor elhelyezkedtem,apához fordultam.
-Apu!Ma is mész kendzsucut tanítani?-kérdeztem.Igen nem említettem.Apám imádja a kardművészeteket (kendzsucukat).
-Természetesen!Egy férfi legyen edzett!És amúgy is számítanak rám!-mondta büszkeséggel a hangjában.Anya letette elém a reggelimet.Én gyorsan megettem a reggelimet,majd felálltam és a bátyáimhoz fordultam.
-Siessetek!Tudjátok el kell kísérnetek a suliba!-kacsintottam rájuk és rohantam felvenni a cipőmet.Mikor végeztem a fiúk ott álltak az ajtóba és rám vártak...Ezt meg,hogy....na mindegy menjünk.
-Elmentünk!-kiabáltam.Elszaladtam a ház melletti szentélyhez,hogy elköszönjek az Istenektől.A bátyáim csak várták,mikor végzek. Befejeztem az imát és elindultunk a suliba.Tudom furán hangzik,hogy istenekkel kommunikálok,de az egész családom tiszteli őket,még ha a szomszédaink bolondnak is néznek.Ez amolyan hagyomány.Annyira gondolkodtam,hogy észre sem vettem,mikor értünk a sulihoz.A bátyáimhoz fordultam,majd rájuk mosolyogtam.
-Köszönöm Akishi,Daichi és Gen,hogy elkísértetek!Jó napotok legyen!-kiabáltam,integetve nekik.Gyorsan berohantam a suliba,azon belül is az aulába.Mikor odaértem beleütköztem Kotomiba.Ő a legjobb barátnőm.Egyedül ő az aki azért barátkozik velem aki vagyok.
-Jó reggelt,Kotomi!-köszöntem rá kedvesen.
-Neked is jó reggelt,Zakuro!Már megint elkéstél?-nevetett rám Kotomi.Zavartan a hajamba túrtam.Leültünk egy-egy székre és vártuk,hogy elkezdődjön az évzáró.

Huhh....Végre vége.Már azt hittem soha nem lesz vége.A szokásos beszédet mondta....hogy legyen jó szünetünk és sok sikert kívánt jövő évre.Mikor vége lett Kotomival megbeszéltem,hogy holnap találkozunk a parkba.
-Szia,Zakuro!További jó napot!-integetett nekem Kotomi.
-Szia,Kotomi!Neked is jó napot!-kiabáltam neki.Mikor megfordultam szembe találtam magam a bátyáimmal.
-Sziasztok!
-Szia!-köszönt Gen kedvesen.
-Cső!-intett Daichi.
-Hali!-kacsintott Akishi.El indultunk haza.Mikor haza értünk,anya kedvesen kiszólt az ajándékos bodé mögül.
-Sziasztok!Majd segítenél nekem?-mosolygott.
-Persze,anya!-mondtam,majd elindultam a házba.Beléptem az ajtón,ekkor egy hangot hallottam.
-Hayakawa Zakuro!-mondta a mély,férfi hang.
-Ki-Ki az?-erre már nem válaszolt.Ekkor felfutottam a szobámba.~Mi-Mi volt ez?~kérdeztem magamtól.Közben átöltöztem.Lefutottam az udvarra,hogy köszönetet mondjak az Isteneknek,amiért segítettek nekem.Mikor végeztem elindultam anyához.
-Hayakawa Zakuro!-szólalt meg hirtelen a hang.
-Ki-Ki az?-kiabáltam.Ekkor világoskék fény villant meg a szentélybe.~Az meg mi?Megyek és megnézem.~határoztam el magam.Majd vettem egy mély levegőt és elindultam a szentélybe.Széthúztam a bambusz függönyt és beléptem rajta.Az asztalon,ahol a füstölő állt mellette volt egy világoskéken fénylő kard.
-De szép!-ámuldoztam.Közelebb léptem,majd megérintettem.Ekkor hirtelen szédülni kezdtem,majd össze estem.

Madár dal....Madár dalt hallok...lassan kinyitottam a szememet.Ez egy madárház...De hogy kerültem ide?És mi ez a hely?

Szereplők

Zakuro Hayakawa

Hayakawa Daichi

Hayakawa Gen

                        Hayakawa Akishi

Hayakawa Genichi

Hayakawa Ayame


Loki Leviathan

Apollon Agana Belea

Dionysus Thyrsos

Balder Hringhorni

Thor Megingyoruzu

Takeru Totsuka

Hades Aidoneus

Tsukito Totsuka

Anubis Ma'At

Thoth Caduceus

Zeus Keraunos

HH