Gyorsan megfordultam és lefutottam a lépcsőn.
- Mit keres itt egy misztikus lény? Mégis mi a franc ez a hely??!!- kérdeztem magamtól. Már kifutottam volna az ajtón,mikor belefutottam valakibe.
- Hoppá!- ugrott félre.
- Sajnálom!- hajoltam meg gyorsan.
- Mégis hova futsz, Cicus?- kérdezte a hang. Felnéztem rá, és egy hosszú, vörös hajú ezüst szemű srácot pillantottam meg.- Mondd csak, nem láttad véletlen a barátomat?- karolt át a srác.- Szemei olyan kékek, mint az északi tenger, és hosszú arany haja van.
- Nem...-válaszoltam.
- Tényleg? Pedig biztos,hogy ő is idejött!- sétált el mellőlem.
- Úgy érted...
- Bocsi,de sietek...Később még látlak, Cicus!- intett, majd elfutott.
- Miért nem tud senki sem végig hallgatni??!!- kiáltottam el magamat.
Elindultam a folyosón és elkanyarodtam az első kijáratnál. A kerthez érkeztem, de nem nagyon kötött le gyönyörűsége. Hirtelen dudorászásra lettem figyelmes. A hang irányába fordultam. Egy kis pagodánál egy arany hajú, kék szemű srácot pillantottam meg, aki egy asztalnak támaszkodva figyelte a madarakat. ~Szóval őt kereste az a srác...~
- Helló- szólított meg, mire összerezzentem.
- Szia!- indultam el felé.- A barátod keresett téged!
- Oh, remek...különváltunk és nem tudtam mit tegyek.
- Izé...Te tudod hol vagyunk?- kérdeztem.
- Te is máshonnan jöttél?- kérdezett vissza.
- Nem idevalósi vagy? ~ Végre...valaki akivel tudok beszélni...~
- Épp egy barátommal beszélgettem, amikor hirtelen elvesztettem az eszméletemet. És ezen a helyen...- nem fejezte be a mondatát, ugyanis megcsúszott és elesett.
- Jól vagy?- szaladtam oda hozzá.
- Aú! Jól vagyok!- mosolygott fel rám.- Elég gyakran megbotlok. Mindenesetre nem tudom mi történt és hol vagyunk. Amikor megvizsgáltam a környezetemet, idejöttek hozzám ezek a madarak.
- Amikor magamhoz tértem, egy madárházban voltam. Nem tudom hol vagyok.
- Ne aggódj! Gyere velem.- nyúlt felém, mikor hirtelen megbotlott és lerántott a földre. Eléggé félreérthető helyzetbe kerültünk.
- Sajnálom- nézett rám.
- Nem...jól vagyok- vörösödtem el.
- Baldr vagyok- állt fel, majd felsegített engem is.- Megtudhatom a te nevedet is?
- Hayakawa Zakuro vagyok- mondtam, majd zavartan a kezünkre néztem, ugyanis nem engedte el.- I-izé..
- Milyen apró, puha kezed van!- mosolygott rám. Hirtelen valaki rácsapott a kezünkre.
- Aú!- szisszentem fel, majd amilyen gyorsan tudtam, elhúztam a kezemet. Egy hatalmas vörös folt éktelenkedett a kézfejemen. Felnéztem és megpillantottam a vörös hajú srácot, aki idegesen nézett rám.
- Mit csinálsz?!- kérdezte ingerülten.
- Én nem csináltam semmit sem!- mondtam dühösen. A vörös hozzáhajolt Baldr-hez és mondott neki valamit. ~Ez meg mire volt jó? Semmit sem csináltam...Nagyon sajog a kezem~ dohogtam magamba, majd megdörzsöltem a kezemet.
- Gyere, Baldr!- fogta meg vállát a vörös hajú srác.
- De ő...
- Tudom....Ezt neked adom!- felém dobott egy cukrot, majd elkaptam. ~Ez meg...mi?~ hirtelen durrant egyet és rózsaszín füst vett körül. Hangos köhögéssel hesegettem el a füstöt.
- Ezek meg hova tűntek?- körbe néztem,de sehol senki nem volt.
- Hayakawa Zakuro- hallottam meg megint azt a hangot.
- Ez a hang...- hirtelen egy hatalmas faajtó előtt álltam.
- Lépj be, Hayakawa Zakuro!- megfogtam az ajtót és betoltam. Egy nagy teremben találtam magam.
- Köszönöm, hogy eljöttél, Hayakawa Zakuro- hallottam meg egy hanbgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése