Az ablaknál egy srácot pillantottam meg.A nyúl a kezében volt és simogatta. Elindultam,hogy megkérdezzem tőle,hol vagyok, mikor is egy kicsit megcsúsztam. A srác fel nézett rám borostyán szemeivel. Csak most tudtam jobban megnézni. Sárga szemei, vállig érő, világoslila haja volt. A hangra felnézett egyenes a szemembe, közben folyamatosan simogatta a nyuszit. Lassan elindultam felé.
- Öhm..Elnézést...Mi ez a hely? Hol vagyok?- tettem fel a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztatott.
- Ki tudja?- jött az egyszerű válasz.~ Ezek szerint ő sem tudja?~ lepődtem meg.
- Amikor megérkeztem, egy madárházban feküdtem- tettem felé két lépést.
- Tényleg?
- Hát...
~Nem értem ezt a srácot~ gondolkodtam magamban.
- Bátyó, nem találom Usamaro-t....- hallottam meg egy másik srác hangját mögülem. Lassan hátrafordultam.- Oh, visszajött?- a srác miután belépett a terembe észrevett. Sötétkék haja volt, amit hátrafogott egy fekete hajráffal. Arany szemeivel fürkészve mért végig.- Ki vagy te?- határozott léptekkel indult el felém, mire én hátrálni kezdtem, majd beleütköztem egy padba.
- Hát...izé....Én...-kezdtem bele.
- Idevalósi vagy?- vágott bele magyarázatomba.
- Huh? Én...- egyik kezét lecsapta mellém az asztalra.
- Mondd meg! Mi ez a hely?!- nézett rám idegesen. ~ Mi van ezzel a sráccal?~
- Ő sem tudja!- szólalt meg a nyuszis srác.
- Oh, tényleg?- nézett bátyjára a kék hajú srác.- Istenem, haszontalan vagy!- vakarta meg a tarkóját.
- Nagyon durva voltál...- szólaltam meg dühösen. ~Bunkó!~ fortyogtam magamban.
- Huh?!- nézett rám gyilkos tekintettel.
- Igen jól hallottad!- néztem rá kihívóan.- Ha azt hiszed, hogy megijedek tőled nagyon tévedsz!- böktem meg mutatóujjammal a mellkasát.
- Heeh??!!- hajolt bele az arcomba.- Mindegy is...nem pazarlom rád az időmet...Bátyó, nézzük meg mi van arra- kezdte el húzni Mr. Bunkó a testvérét, majd hátra fordult.- Ne kövess!
- Eszem ágába sincs!- vágtam vissza.
Mikor eltűntek én is elindultam körbe nézni. Néhány ajtóval arrébb megláttam egy díszesebbet. Odasétáltam,és lenyomtam a kilincset. Egy csigalépcső állt előttem, amin elindultam felfele.
- Basszus, mi baja van velem?- kezdtem el hangosan gondolkodni.- Anyáék már biztosan aggódnak értem.- szomorodtam el hirtelen. Mély levegőt vettem.- Haza kell jutnom valahogyan!- megtorpantam, ugyanis egy ajtót pillantottam meg, ahonnan fény szűrődött be. Gyorsan felfutottam és kilöktem az ajtót. Elképedve néztem körül. Voltak szárazföld darabok,amelyek a.....levegőben lebegtek.- Mégis....hol vagyok?- suttogtam dermedten magam elé.- Annyira fura....Mégis gyönyörű! De ez nem normális- ráztam meg a fejemet, mikor is egy repülő lovat pillantottam meg.
- Egy repülő....ló?- elhátráltam egészen az ajtóig, mire elém ugrott. Gyönyörű volt és hatalmas vagy négy fejjel magasabb,mint én...~Ha jól tudom ezeket a misztikus lovakat hívják pegazusoknak.....De várjunk csak! ezek kitaláltak! Biztos csak beképzelem ezt az állatot!~ elkezdtem dörzsölni a szememet,de csak nem tűnt el. Gyorsan megfordultam és lefutottam a lépcsőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése